Örkényi Aliznak hívnak,

Tudom, nem áll egymáshoz közel a két szakma, és nem is megszokott a párosítás, de ha nem vállalom fel így, akkor nem lennék önazonos. Számot sem tudok mondani, hányszor voltam pályaválasztási tanácsadónál 18 éves koromban, mielőtt le kellett adni a sorrendet a középiskolában, hogy hol szeretnék továbbtanulni. Mindössze annyit tudtam magamról, hogy szeretek nyüzsögni, szervezkedni, hipp-hopp megoldom a problémákat erőlködés nélkül és jó lenne minél intenzívebben használni a nyelveket is ezek közben, mert hát a szülői elvárás ezt diktálta. Ezek alapján elkezdtem közgazdász szakon turizmus-vendéglátást tanulni németül, mert azok után tuti kiváló rendezvényszervező leszek, amit jó pályának ítéltek nekem. Nos, az első gyakorlati napnál kiderült, hogy rosszul határozták meg a tesztek és kérdések alapján az én hivatásomat, mert a hidegrázott a hoteles gyakorlaton látottaktól.

Gyors irányváltás, vegyük fel a kereskedelem- marketing szakot is az egyetemen, azzal remélhetőleg előrébb leszünk. Tíz éve dolgozom marketingesként multis és KKV-s környezetben, és ha valaki megkérdezné, hogy miért szeretem csinálni, az lenne a válaszom, hogy mert szeretem látni, ahogy egy álom megvalósul. Viszont az első hat évet a szakmában meglehetősen teljesítménykényszeren, számtalan megfelelési kényszerrel csináltam végig. Ha egy projektmunkánál nem kaptam dicséretáradatot, akkor napokig emésztettem magam, hogy nem vagyok elég jó, még fejlődnöm kell, még többet kell tanulnom, pedig semmi „haszontalan szabadidőt” nem engedtem meg magamnak akkoriban.

Hiába szerettem a munkám, éreztem, hogy már nem adja azt a teljességérzést, amire vágyom. Rájöttem, hogy felemelően hat rám, amikor az emberek lelki világán tudok segíteni, eljuttatni őket a belső stabilitásukhoz és egy belső békéhez.

Utána jöttek sorba a segítő képzések: önismereti tréner, life & business coach, megannyi önfejlesztő képzés és gyakorló beszélgetések.